Fülöp Tibi blogja elindult

Fülöp Tibor, SL Pro Trainer, kerékpáros edző, ügyvezető igazgató

Fülöp Tibor, SL Pro Trainer, kerékpáros edző, ügyvezető igazgató

Köszöntelek, kedves Olvasóm!

Ez a nap is eljött… Úgy vagyok vele, mint régen a Facebookkal: sokáig igyekeztem ellenállni a kísértésnek, de egy volt versenyzőm, Molnár Pisti felhívta rá anno a figyelmemet, hogy előbb-utóbb nem úszom meg. Igaza lett.

Mindig szerettem írni, állítólag egészen jó voltam fogalmazásból az általános iskolában. Még 2. helyet is szereztem egy Kassák Lajos, az iskolánk névadója emlékére kiírt versenyen. Dolgozataim témái azonban szinte mindig a túrázás, a hegymászás, vagy a barlangászat köréből kerültek ki. Oda is írta az egyik végére Zsuzsa néni, az irodalom tanárnő, hogy “Vigyázz, nehogy beszűkülj!” – de azért a piros tollával mellé biggyesztett egy 5-ös osztályzatot is…

Vannak olyanok, akik jól ismernek – remélhetőleg nekik is tudok majd újat, érdekeset, hasznosat mondani. De bizonyára többen lesznek, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon felületes információkkal rendelkeznek rólam. Elsősorban hozzájuk szeretnék szólni, nekik szeretnék bemutatkozni ezeken az oldalakon. Te melyik csoportba tartozol?

Az embert gyakran felületesen ítélik meg, igaznak vélt információk alapján. Szeretnek véleményt alkotni valakiről úgy, hogy még soha nem is találkoztak vele, nem beszélgettek egy percet sem, nem szántak időt arra, hogy megismerjék a gondolatait. Így volt ezzel Andrea, a feleségem is. Amikor először találkoztunk és már vagy fél órája csevegtünk nagy vidáman, akkor jött rá a szörnyű igazságra:

“Csak nem Te vagy a Fülöp Tibi? Hú, én már annyi rosszat hallottam rólad…”

De azért csak tovább folytattuk a megkezdett diskurzust, úgy látszik élőben mégsem tűntem annyira gonosznak. Igaz, ez már elég régen történt.

A Sportlabor alapítójaként, ügyvezetőjeként talán érdekes lehet, hogy ki is vagyok valójában, és hogyan látok különböző dolgokat. A véleményemmel nem feltétlenül kell egyetérteni – nem is várom el senkitől. Jól néznénk ki, ha mindenki mindig azonos véleményen lenne. Ebben az esetben nem születnének jótékony, a fejlődést elősegítő viták, egy helyben vesztegelnénk sok területen. Vita alatt persze a kulturált, egymás személyét tiszteletben tartó eszmecserét értem, nem pedig a rosszindulatú, ártó szándékú, gonosz megnyilvánulásokat. Persze ez utóbbiak inkább abba a kategóriába tartoznak, amire Jedi Mesterem tanított a jól ismert kézmozdulat kíséretében, hogy “Nem számít!”

Akkor hát, indulhatunk?


Tetszik ez a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal is!