EGY LETÖRT FUTÓ ESTE

/// valós történet nyomán ///

Húsz éve kezdte. Talán már több is. Elért kisebb, nagyobb sikereket. Állt már országos bajnokság dobogóján. Egyéni és csapateremények miatt is. Indult mezei versenyen és pályán is. De leginkább az aszfaltos terepet, meg a félmaratont kedvelte. Aztán ahogy telt-múlt az idő, jött a munka, a család. Na meg az egyéb kifogások. Kihagyott pár hetet, majd pár hónapot. Sőt, volt olyan év is, amikor szinte semmit nem futott. Nem is edzett. Aztán úgy döntött jó lenne újra félmaratont futni.

Különösebben nem készült rá.

Az az igazság, hogy a verseny előtt fél éven át szinte egyáltalán nem futott. Bringázott párszor. Néha 30 km-t, máskor meg 60-at. Talán 8-9 alkalommal. Futás semmi.

A verseny előtt 1-2 nappal még az is

megfordult a fejében, hogy nem kellene elutaznia a verseny helyszínére, hiszen nem készült fel. Aztán mégis ment. Meglepő módon 16-17 km-ig egészen jól ment. Na nem annyira, mint korábban, amikor 3:40-es ezrekkel is sikerült félmaratont futnia. Most nem is ez volt a célja. Ha 4:30 körül megy, az már zseniális. És ment. De csak 16-ig. Aztán kipukkadt a lufi. Sőt, az az igazság, hogy 14 km-től nem nagyon, de fokozatosan lassult. A törés 16 és 17 km körözött érte. Meg kellett állnia sétálni. A végén, amikor teljesen kimerülve célba ért, az is sokkolta, hogy olyan emberek, akik korábban az edzőtársai voltak, és sem edzésen, sem versenyen megszorongatni sem tudták, most nagyon “megverték”. Volt, aki 20 perccel előtte ért célba.

Teljesen maga alá zuhant.

Teljesen kimerülve, testileg és lelkileg is letörve, meggyötörve fejezte be a versenyt. Igaz, a közel 1000 induló közül az első 150-ben végezni… hát nem olyan nagy tragédia. Mert hogy ott végzett. Több száz ember vígan cserélt volna vele helyezést. Ő mégis maga alatt volt. Egy olyan pályán érte el ezt az eredményt, melyen tizenéves fejjel sokszor futott. Szinte csukott szemmel is ismerte. Otthon érezte magát. Igaz, már jó ideje nem ott élt, ennek ellenére felnőtt fejjel is mindig úgy tekintett erre a városra, mint ami az otthona. Amikor odament, még ha másnak nem is említette, de belül, nagyon halkan, de általa mégis hallható és érezhető módon azt mondta: “HAZAJÖTTEM”

A versenyen meg kellett állnia.

Igen: sétált.

Ráadásul olyan emberek, értek be sokkal előbb a célba, akiknél régen, aktív(abb) versenyzőként sokkal jobb eredményeket ért el.

A kérdés ott motoszkált benne: hogyan tovább?
Mit tegyen?

Évek óta ott dédelgetett magában egy álmot.

Amit még 15 évvel korábban futott egy félmaratoni versenyen, azt az időt szerette volna megdönteni. Bízott benne, sőt mi több biztosan tudta, hogy képes erre. Csakhogy NEM TETT ÉRTE. Nemhogy eleget, de leginkább semmit.

Az elmúlt évek alatt többször heteket és hónapokat is kihagyott. Sport nélkül élt.
Néha nagyon hiányzott neki. De voltak hosszú-hosszú periódusok, amikor meg sem fordult a fejében. Sem a sport, sem a futás.

DE ez az ominózus verseny, amikor teljesen összetörtnek érezte magát, FELRÁZTA, és egy komoly elhatározásra jutott:

✦ vagy leteszi az egyéni csúcs iránti vágyát,
vagy újra komolyan kell vennie saját magát. ✦

 

Megjegyzés: Ha csak vágyódsz valami után, és azt dédelgeted magadban, hogy milyen jó volna, ha ezt, meg azt elérném, de közben nem teszel érte, ha nem teszed meg mindazt, ami ezen álmod eléréséhez SZÜKSÉGES, akkor jobban teszed, ha elengeded ezt az álmot. Ezzel rengeteg feszültségtől, belső nyomáskényszertől tudsz megszabadulni. Hiszen ha vágysz valamire, de te is tudod jól, hogy nem teszel érte (vagy nem eleget), akkor ezzel saját magadat emészted. Tudod, hogy képes vagy rá. Legalábbis látsz valamiféle esélyt arra, hogy ezt a valamit megvalósítsd, DE TE MÉGSEM TESZEL ÉRTE. Óriási stresszt teszel a saját válladra.

Ezért jobb, ha ettől megszabadulsz.

Ennek egyik útja, hogy az, ha elengeded.
A másik meg…

Na igen, ő is ezen gyötrődött, hogy a kettő közül melyiket válassza: “ne nevezzem magam futónak, ne akarjak félmaratoni egyéni csúcsot, hiszen nem teszek érte, vagy TEGYEK ÉRTE, és akkor egy komoly felkészüléssel futhatok 1 óra 17 perc alatt.”

(Folytatás a kép alatt.)

“Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.”
Egyéni csúcs megdöntése, felkészülés izzasztó pillanatai VAGY sport és futó célok nélküli, nyugis élet?

Egy kis időnek el kellett telnie, mire DÖNTENI tudott. A hosszabb-rövidebb kihagyások után, újra komolyan véve a félmaratoni egyéni csúcs döntési vágyat, a felkészülés mellett döntött. Futott, edzett. Ahogy és amikor épp tudott. Hosszabb időt adott magának. Nem egy-két hónapot, inkább egy-két évet.

Munka mellett, legtöbbször kora reggel ment ki a terepre. Eltelt egy hét, kettő, három. Kezdett visszarázódni. Az előző részekben említett verseny óta eltelt öt és fél hónap. A csúcs döntés még messze. Nem is

remélte. De szerette volna felmérni magát, hol is tart. Elment hát egy VERSENYRE. Félmaraton. Visszafogottan kezdett, de próbálta tartani a kiszemelt tempót. Nem futotta el az elejét, elég jól felmérte az aktuális állapotát, így nem reccsent meg 17 km-nél sem. Sőt. Tudta a tempót fokozni, és 1:21-es idővel ért célba.

Fény az alagút végén.

Vagy valami olyasmi. Mégis érezte, hogy ez nem az igazi. Valami még hiányzik. Ekkor ismerkedett össze egy emberrel, aki labormérésről, meg teljesítménydiagnosztikáról mesélt neki. Ő persze nem tudta, mi ez, csak annyi ragadta meg a figyelmét, hogy ez “tuti dolog” lehet, és ezt ő is akarja. Nem csak a vizsgálatot, hanem az egész koncepciót, miszerint

felmérjük a sportolót, majd
neki való, személyre szabott edzéstervvel
segítjük sportcéljai elérésében.

Vizsgálat után, eredménnyel a kezében, elkezdett EDZŐI utasítás (terv) szerint futni. Beszerzett egy pulzusmérő órát. (Ekkor még nem is sejtette, hogy ez lesz a nagy mumus.)

 

Rögtön az ELSŐ EDZÉSEN az történt, hogy…

legszívesebben elhajította volna az óráját. Ő, aki korábban a könnyű edzéseken sem futott öt perces ezreknél lassabban, az óra folytonos csipogása miatt, kénytelen volt 6:30-as tempón futni. Borzasztóan érezte magát. Olyan volt ez számára, mintha vánszorogna. Az edzés második felében ki is kapcsolta az óra pittyegését, mert az folyamatosan jelezte, hogy lassítson. Futás után beszélt is
az edzőjével, hogy szerinte ez mégis hülyeség. Nem akar futás helyett csoszogni. Mire az edzője megnyugtatta és javasolta, hogy csinálja. Tegyen egy próbát, s nézze meg, mi lesz néhány hónap után. Mivel most tényleg jobb eredményeket akart, és korábban már úgyis elszúrt ennél sokkal több időt (a futás mentes időszakokkal), be adta a derekát. ✦Csinálta a kiírt tervet.✦

Másfél hónap után azt vette észre, hogy egyre ritkábban csipog az órája, és már hat perc alatti ezrek is mentek úgy, hogy nem emelkedett a pulzusa 135 fölé (ez az ő értéke). Újabb egy hónap után már 5:30, majd megint pár hét után öt perc körüli tempó is ment. Ugyanezen a pulzuson. Nagyon meglepődött. Fél évnyi, ösztönös, majd fél ennyi tudatos edzés után újra rajthoz állt azon a versenyen, ahol egy évvel korábban akkora pofont kapott (adott saját magának), hogy a komoly felkészülés mellett döntött.

Várta a versenyt, hogy megnézze,
mire volt elég ez a felkészülés.

(Folytatás a kép alatt.)

Eltelt egy teljes év. Az előző verseny összetörte. Padlóra került. A célba érkezés után nem is tudta, mitévő legyen. Versenyezzen még, vagy hagyja a csudába az egészet? Mert lötyögni nem fog. Csak azért elindulni egy versenyen (bármilyen szintű félmaratoni vagy maratoni versenyen), hogy elmondhassa magáról

“én ezt is teljesítettem”

határozottan tudta, ilyet nem akar. De a feladás, abbahagyás helyett, a komolyan vett felkészülés mellett döntött. Kezdetben azt a mintegy húsz évnyi tapasztalatot vette elő, amivel rendelkezett, amit korábban az edzőjétől ellesett, ahogy tizenévesként is éveken át készült a versenyeire. Ennek ellenére ez inkább ÖSZTÖNÖS felkészülés volt, mintsem tudatos.

Ám amikor a teljesítménydiagnosztikai eredménnyel és egy profi edző által készített edzéstervvel a kezében folytatta a felkészülését, na igen, akkor kezdett el valóban TUDATOSAN készülni a kiszemelt versenyre.

Odaállt a rajthoz. Nagyon várta, hogy fog szerepelni.

Egy évvel korábban az első 150-be sikerült csak bekerülnie, az ideje pedig 2 óra 10 perc felett volt. (Igaz, a táv picit hosszabb volt, mint félmaraton (23,8 km) és közel 1000 m szintkülönbség volt a teljes távon.

És a pisztoly újra eldördült, és a futók elindultak a táv meghódítására. Ő is ott volt. Elől ment, az élen futókkal. Aztán 5-600 m után a második követő bollyal maradva érezte, hogy elég erős a tempó, de ment velük. Nem akart lemaradni. Ekkor még síkon futottak. Nagyjából 3 km-nél jött az első emelkedő.

Ekkor érte az első meglepetés.

Az egész felkészülését olyan terepen végezte, ahol NINCS DOMB. Teljesen sík az egész terület. És jött egy olyan versenyre, ahol 1000 m-es a szintkülönbség. Kicsit tartott is tőle: kinyírják a dombok. Ám az első emelkedőnél a boly nagy része lemaradt tőle. Az állóképessége nagyot fejlődött. Ennek ellenére végig kemény volt a lépést (tempót) tartani a megmaradt maroknyi csapattal, de amit a CÉLBAN TAPASZTALT, az merőben más volt, mint egy évvel korábban.

Az első 150-es helyezését lejjebb tudta faragni, olyannyira, hogy bekerült a top 10-be, sőt kategóriájának harmadik helyezettjeként DOBOGÓRA is állhatott. A két óra feletti idején pedig TÖBB, MINT fél órát javított (2:10 helyett 1:39 alatt ért célba).

Mi kellett ehhez?

  • Elhatározta, hogy még (legalább) egyszer mindenképp meg akarja dönteni az egyéni csúcsát félmaratonon.
  • Ezt nem rapid módon, túlzóan gyors felkészüléssel. Hagyott rá időt. Bőven. (A csúcs felé tartó útnak még így is csak az első felét tette meg.)
  • Kezdetben ugyan ösztönösen rótta a km-eket, de csinálta.
  • Kiment a terepre edzeni, akkor is, ha kényelmesebb lett volna reggel szundítani még.
  • Egy idő után rátalált egy tudatosabb felkészülési módozatra, és azzal folytatta.
  • Edzői kontroll mellett készült, így folyamatosan megkapta a szükséges instrukciókat és visszajelzéseket.
  • A teljesítménydiagnosztikai vizsgálat adta meg az edzéstervezés ALAPJÁT.
  • A felkészülés egy adott szakaszában (nála ez az első mérés után 2 hónappal volt), újra elment teljesítménydiagnosztikára, hogy megtudja (ő is és az edzője is), hogy jó irányba halad-e az edzések menete.
  • Fejben is egyre erősebbé vált, és egyre inkább hitte, hogy képes lesz teljesíteni az adott versenyt (egy évvel a számára iszonyatosan fájó “trauma” után).

Könnyű volt számára?
Nem!
Sem az edzések teljesítése nem volt könnyű, sem annak összehangolása a munkával, a családdal és egyéb más teendőkkel. De nem volt lehetetlen.
Eredményes volt?
Nagyon úgy tűnik.
Elérte az egyéni csúcsot?
Még nem, de nagy lépéseket tett, hogy ez SIKERÜLJÖN.

Ha te is szeretnél tudatosabban edzeni, ha szeretnél stabilabb, vagy akár meglepően kiugró eredményeket elérni, akkor az egyik legjobb tanácsunk, amit adhatunk, a következő:

  • tisztázd magadban, mit is szeretnél elérni (legyél futó, kerékpáros vagy triatlonista, ez mindegy)
  • gondold át azt is, miért fontos számodra ez (ez a cél, amit szeretnél) és
  • ha már tudod, hogy MIT és MIÉRT szeretnél, akkor mérd fel magad (erre kiváló lehetőség a teljesítménydiagnosztikai vizsgálat [TD])
  • ha ismered az aktuális állapotodat (TD eredmények), akkor ezt beszéld meg az edződdel, hogy elvégezhesse az edzéseid finomhangolását
  • ha nincs edződ, vagy ha nem vagy elégedett az eredményekkel, amiket közösen értek el, akkor tedd fel magadnak a kérdést: “vajon mennyit fejlődhetnék még, ha másik edzőm lenne (olyan, aki tud számomra személyre szabott felkészülési tervet adni, rendszeres kontroll mellett)?”
  • ha a válaszod olyasmi, hogy “biztosan többet tudnék kihozni magamból”, akkor keress olyan edzőt, aki ezt meg tudja adni számodra

Készülj tudatosan (tudományos alapokon) ÉS sose feledd közben ÉLVEZNI is azt, amit csinálsz!

Ha pedig keresgélés és kutatások helyett bevált módszert, megoldást szeretnél kapni, látogass el hozzánk ÉS vegyél részt egy teljesítménydiagnosztikai vizsgálaton.

És mivel ILYEN KITARTÓ VOLTÁL, hogy végig olvastad ezt a négy részes esetleírást (megtörtént alapokon nyugvó sztorit), van egy különleges ajánlatunk számodra.

AJÁNLATUNK

1. klikk ide! (itt a vizsgálatról tudsz részletesebben olvasni) vagy ha gondolod, azonnal ki is választhatod számodra legmegfelelőbb időpontot a naptárunkból. Ezt itt teheted meg. (vagy kattints a lenti gombra)
2. Amikor bejelentkezel, használd ezt a kupon kódot: TD35FUTOSZTORI* (ezzel kapsz 3.500 Ft kedvezményt a vizsgálat eredeti árából, azaz 21.900 Ft helyett 18.400 Ft-ért vehetsz részt a teljesítménydiagnosztikán).
3. gyere el a vizsgálatra és lásd magad is, HOL TARTASZ most és miben, hogyan fejlődhetsz, és miképp érheted el a számodra fontos célokat.

REMEK FELKÉSZÜLÉST KÍVÁNUNK!

* Ez a kupon kód 2016. május 31-ig aktív.

Tetszik ez a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal is!