Itt egy remek szemfelnyitogató írás a Sportlabor szakmai igazgatójának “tollából”. Olvasd mély tisztelettel. De ne az írásnak, hanem a sportnak, a távnak, az edzésmunkának, és legfőképp önmagadnak szóljon ez a tisztelet. Ezt a cikket olvasva eszembe jutnak azok a borászok, akiket elítél a közvélemény, mert hát nem pont olyan bort készítettek, mint amire az adott területen, az adott évjáratban lehetőségük lett volna, hanem annál egy picit jobbat – mert más évjárat, más szőlőjét, borát is felhasználták. Ők ugye máglyára való eretnekek ilyenkor, mert hát csalnak. De aki nem készül fel egy versenyre rendesen, mégis rajthoz áll, mert – mondván – “ezt teljesíteni kell!”, akkor ő… ?

Miért jó felkészületlenül rajthoz állni – avagy
tegyük tönkre magunkat, lehetőleg gyorsan!

Spartan futások, Ironman, Balaton kör, ultrák, maraton, de bőven elég szétnézni az edzőteremben. Néha már el is hiszem, hogy mindenki profi. Legalábbis szeretnénk annak látszani, bizonyítani, igazolni, teljesíteni, de mégis kinek, mit és miért?

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az élményhajhászásban nem tudjuk hová tenni, helyükön kezelni ezeket a dolgokat. Benevezünk, végigvánszorgunk, majd gyorsan át is nyergelünk valami másra, mert hát ez nagyon fájt és már amúgy is ‘megcsináltam’ …és volt mögötte teljesítmény? Egy egyszerű kérdés, ami miatt sok ultra versenyt nem tekintenék sportnak – kövezzetek meg – néhány extrém állóképességgel megáldott bajnok teljesítményét kivéve. Mi lenne, ha inkább tisztelnénk a távot és elvégeznénk azt a munkát, ami a rajthoz vezet?

Extrém terepfutás térd- és bokastabilitás, megfelelő kondícionális képességek, versenyrutin nélkül? Ultra versenyek állóképesség hiányában? Edzés extrém súlyokkal, amikor erre a mozgatórendszer még nincs felkészülve? Mindent és azonnal, akarom, láttam a YouTube-on, ‘megcsinálom’. Köpjük szembe a sportot.

A futásból nem jó a minimaraton, én legalább a felet akarom… tizenhétnél pedig jön a mentő. Triatlonban nem jó az “age group”-os rövid, Ironman akarok lenni, az jól hangzik nem? Kiírom a pólómra.

Kerékpár. Annyira előttem van, amikor a Balaton körről (TdP) utazunk haza és a srác még Sóstónál teker, 11,5 órája, keresztbeálló szemekkel, totál eléhezve, szomjazva, fél sávban cikázva a 7-esen. Keringési sokk, hyponatraemia, hőguta, extrém dehidratáció, meg ami belefér. Persze a célban jön a flash, mert ‘megcsináltam’, onnantól minden szép és még a mentő sem jött…

Lehet, lesz ebből egy hosszabb cikk, de a lényegi üzenet, ha versenyt választasz: tisztelet, alázat és szorgalom. Ha felkészülten teljesíted, tényleg a sajátodnak fogod érezni, és jó ha tudod, még így sem biztos, hogy sikerül.

Tartsd szem előtt, hogy sportolók a mozgástanulást egészen fiatal korban kezdik, az állóképesség-fejlesztés szenzitív időszaka 12-16 éves korra tehető, maximális oxigénfelvételt pedig megközelítőleg 21 éves korig tudsz fejleszteni.
Ha jól “választottad meg” a szüleidet, akkor talán még élsportoló is lehetsz… : >
Felnőttkorban lehet csiszolgatni, ami van, persze jó tudni, hogy kavicsot, vagy sziklát csiszolgatsz. Nem véletlen, hogy vannak rövidebb versenytávok, talán éppen ezért, a természet igazságtalan – de hát fogadjuk el.

A mentőszolgálatnak pedig ne adjunk plusz munkát, van nekik elég…


kiss-aron-sportlabor-elite-trainer-02A cikket Kiss Áron, kerékpáros és személyi edző, az MBSC vezetőedzője,
a Sportlabor szakmai igazgatója és Elite Trainere írta.

 


[fblike]


Megajándékozhatunk?


Tetszik ez a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal is!