Az 5. Borvidék Félmaratonon járt a Sportlabor kommunikációs igazgatója

5bvfm-kcs-rajt-01Klopfer Csaba most nem sportszakmai szemmel, hanem versenyzőként, a rendezvény igen aktív részeseként volt jelent május első hétvégéjén, immáron az 5. alkalommal megrendezésre kerülő Borvidék Félmaratonon. Ez a bejegyzés az ő tapasztalatai alapján született.

Csaba szerint a sport az aktivitás öröméért olyan népszerű. Amikor mozog az ember, amikor aktív, sokszor megszűnik minden más, nem számít semmilyen gond, baj, probléma.

Csak te vagy, teljesen elmerülve abba, amit épp csinálsz.

Legalábbis ő így éli meg a futást.

Persze az öröm mellett időnként komoly kihívásokat is tartogat számomra, és végső soron egy kiváló önismereti tréningre is elcsábít.

Csaba bevallása szerint a Borvidék Félmaraton “jelentősen megváltoztatta az elkényelmesedett” életét. Hozzáfűzte, hogy nem az idei. A tavalyi, ahol 134. helyen ért célba, ami önmagában nem lenne talán senki számára sem tragédia. Sokan még örülnének is egy ilyen eredménynek.

Mit teszel az álmodért?

A 2013-as szekszárdi megmérettetés, és az ott elért eredmény sokkolta Csabát. Jó ideje készült arra, hogy megdöntse saját félmaratoni egyéni csúcsát (1:17:42). Pontosabban csak álmodozott róla, de nem tett érte szinte semmit. Feltette hát azt a kérdést, hogy kergesse-e még ezt az álmot, vagy adja fel végleg. Csaba így folytatta:

Ha nem edzek, ha nem készülök a versenyekre, ha nem teszem meg nap, mint nap azokat a szükséges lépéseket, amik célom eléréséhez kellenek, akkor tulajdonképp csak önmagamat szívatom, és még alattomosan rombolom az önbizalmamat is. Ráadásul úgy, hogy nem is tudok róla. Észrevétlenül. Ez a vágyálmok tulajdonsága, melyekért nem teszünk semmit, csak sóvárgunk utánuk. Csendben összeroppantanak.

Ezért inkább – Csaba szerint – jobb feladni, letenni róla, és keresni olyan célt, amit viszont komolyan vesz az ember. Vagy akár vissza is térhet az eredeti céljához, és elkezdheti azt is komolyan venni. Ehhez persze meg kell hoznia egy döntést, majd fel kell tűrnie az ingujjat, és el kell kezdenie lapátolni.

Egyszerűen ki kell menni a terepre.

Végül úgy döntött, elindul azon az úton, amire többen is azt mondták neki, hogy nem fog menni, hiszen túl a harmincon nem igazán lehet olyan erőnlétre szert tenni, meg olyan gyorsaságra, állóképességre, mint amilyen 18-20 évesen volt az ember.

Mégis úgy döntöttem, hogy új egyéni csúcsot állít fel, és ehhez adott magának 2 évet.

Sztori 2013-ból

A 2013-as Borvidék Félmaraton előtt hónapokig nem futott. Csak a verseny hetében kezdett kocogni pár km-t. Úgy gondolta, hogy emlékezetből is tudja teljesíteni a távot. Egy darabig jól is érezte magát a versenyen.

A verseny előtt 1-2 nappal még azon gondolkodtam, hogy elutazzam-e Szekszárdra, vagy ne. Menjek, vagy maradjak? Tudtam, hogy nem készültem rá. Be is fizettem már hónapokkal korábban a nevezési díjat, de ez még nem lett volna ok arra, hogy ténylegesen menjek. Mégis elindultam Szekszárd felé. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez a momentum, illetve az, ami ezután ért, milyen mértékben változtatja meg az életemet.

A tiszteletet követelő hegy

Elindult a közel ezer főt számláló verseny, aminek első harmadában a harmincadik lehetett, és akkor még jól érezte magát. Azt persze érezte és látta is óráján, hogy kicsit gyors a tempó, de ettől függetlenül a versenyzési láz fűtötte, és ettől a mámortól szárnyat kapva haladt.

De aztán jött a hegy.

Sok is volt, meredek is, és egyszerűen elfogyott belőle az erő. Amikor percig csak vánszorgott felfelé, megfordult a fejében, hogy megáll sétálni. Pedig korábban ilyet versenyen sosem csinált. De mivel egyre csak lassult az amúgy sem gyors tempó, végül megállt és elkezdett sétálni. Meglepő módon gyorsabban haladt, mint a mellette lévők, és jóval tempósabban, mint ha folytatta volna a “futást”. Ez volt az első sokk, ami érte.

Aztán amikor jött a lejtő, meg egy pici sík rész is, összeszedte magát: próbálta újra felvenni a versenytempót. De újra egy emelkedős részhez érkezve ismét séta következett. Ez szinte teljesen összeroppantotta.

Megtanultam, hogy a hegy több tiszteletet követel. Nem közelíthetem meg felkészületlenül.

Úton felfelé

A kép a 2014-es Borvidék Félmaraton 17. és 18. km-e között készült, nemsokkal az utolsó előzése előtt.

A verseny után eltelt pár nap, mire megemésztette a történteket. Elkezdte komolyabban venni a célját, magát a futást, a sportot, a versenyekre való felkészülést. Majd pár hónappal később hozott egy másik döntést is: áttért a természetközeli futóstílusra, beszerzett egy inov-8 cipőt, amit jelósúznak becéz (mert hogy citromsárga). Szeptemberben egy újabb versenyen, a BB24-en futott (erről itt lehet olvasni), ahol jelentősen előrelépett, és egyre közelebb került félmaratoni céljához. A verseny után már azt tervezte, hogy még 2013-ban megkísérli 1 óra 20 percen belül lefutni a 21 km-es távot. Erre a BBU, azaz a Bécs-Budapest Ultramaraton zárónapi félmaratonját szemelte ki. Készült is rá, de aztán kapott egy felkérést…

Segített, nyert, de nem jött össze

Kapott egy üzenetet a facebookon egyik ismerősétől, hogy kellene segíteni egy srácnak, aki 3:20-as maratont szeretne futni. Megkérdezte Csabától, hogy elvállalja-e? Ő pedig azt mondta, hogy

Nem terveztem, hogy elindulok, de szívesen segítek, és a 3:20 még megy is.

A verseny napján találkozott a sráccal, aki azt mondta, hogy ez lesz a második maratonja, és szeretne jobbat futni az előzőnél, de egy plusz feladat is vár rá: bevállalta, hogy csapatban is teljesítik a maratont, aminek ő az első tagja, és hogy az első 10-11 km-t emiatt gyorsabban szeretné futni. Ez a rész sikerült is. Jól mozogtak mindketten, a tempó 4:10 körül volt, és még féltávnál is 4:24-es volt a részidejük.

Megjegyzés: A teljes távon 4:44-es átlag is elegendő a 3 óra 20-as maratonhoz.

A srác nem frissített megfelelően, és a kezdeti, tervezettnél gyorsabb tempó miatt is a végére eléggé felemésztette energia raktárait, így 3 óra 30 lett a maratoni ideje. Picit elkenődött, de hamar felállt belőle. Viszont nagyon köszönte Csabának, amiért ott volt vele végig. Még akkor is, amikor nagyon kemény holtpontokra érkezett, és segített neki ezeken átlendülni.

Csaba viszont a  10 nappal későbbi versenyen még érezte lábaiban a maratont, így a tervezett 1 óra 20 percen belüli félmaraton ugyan elmaradt, de így is sikerült 1:21:09 alatt teljesítenie a versenyt, ami akkor a hatodik helyhez volt elegendő.

Út a következő megmérettetésig

Hosszabb szünet után az 5. Borvidék Félmaraton következett Csaba számára. A szünet persze most már csak a versenyekre volt igaz. Az edzésmunkát megcsinálta. Ráadásul tavaly ősszel megismerkedett a Sportlaborral, annak vezetőjével, Fülöp Tiborral, és tőle megtudta, hogy igen, már Magyarországon is van teljesítménydiagnosztikai felmérés, amivel a sportoló jelen állapotát lehet felmérni, és ehhez lehet személyre szabott – céljaihoz, adottságaihoz, aktuális fiziológiai paramétereihez passzoló – edzéstervet készíteni. Ekkor kezdte el komolyabban venni a pulzus kontroll alapú edzéseket.

Megjegyzés: és ezen a ponton felmerült benne, hogy szívesen csatlakozna a Sportlabor
(akkor még CSC) csapatához. Majd a gondolatot tettek is követték, és így lett,
sok megbeszélés után Csaba a Sportlabor kommunikációs igazgatója.

A soron következő versenyekre való felkészülés, és az alapozás első lépéseként részt vett diagnosztikai vizsgálaton is (ez futóknak szánt lépcsőteszt), mely során megkapta saját pulzuszónáit, hogy mely edzéstípusokat, milyen pulzustartományokban érdemes teljesítenie a kívánt eredmény eléréséhez. Kezdetben borzasztó volt számára, hogy az ún. LDL (regeneráló, állóképesség fejlesztő, zsírégető) futásnál 132-es pulzus lehetett a maximum, de inkább még alatta, ehhez viszont akkor neki 6:30 és 7:00 közötti tempóban kellett futnia. Ez – bevallása szerint – szinte kínszenvedés volt számára, hiszen korábban, ha elment futni pl. 8 km-t, legrosszabb esetben is 38-40 perc alatt végzett. Ezzel a módszerrel pedig 52-56 perc alatt tudta csak teljesíteni ugyanezt a távot.

Szólt is az edzőjének (Szilágyi Tibor, SL Elite Trainer), meg a Sportlabor szakmai igazgatójának, hogy ez így nem oké, ez túl lassú számára. Azt a választ (és megerősítést) kapta, hogy csak csinálja, jó lesz, és gyorsulni fog. Nem igazán hitte, de csinálta, és ma már 5 perces tempóval is megtudja csinálni az LDL futást. Vagyis gyorsabb tempónál is meg tudja tartani az alacsonyabb pulzust.

Ehhez persze kellett a következetes, tervezett edzésmunka, kiegészítve a pulzus- és tempókontrollal. Na és maga a végrehajtás! Mert hát hiábavaló a legprofibb vizsgálat, a legprecízebb edzésterv, a legmodernebb eszköz, ha hiányzik a végrehajtás. Végrehajtott edzésmunka nélkül nem jönnek az eredmények. Mivel Csaba nem profiként fut, azaz sportolóként nem a futásból él, a mindennapi tevékenységei mellé kell beiktatnia az edzéseket. Ez nem mindig megy könnyen. De megoldható.

Verseny előtti utolsó simítások

Május 1-je munkaszüneti nap, így már előtte szerdán elutazott Szekszárdra. Szállással nem volt problémája: édesanyja, öccse és nagymamája ott élnek, így a kajával sem kellett szöszölnie. Megszokott, jó ízek várták. Megérkezés napján még elment futni.

Alapos bemelegítés után a pályán futott 500 és 200 métereket. Talán az első vagy a második 500-nál járt, amikor elkezdett csöpögni az eső. Nem volt zavaró, így folytatta az edzést. Aztán arra lett figyelmes, hogy apró jégdarabok hullanak az égből. De mivel ez sem zavarta, nem állt meg. Majd nem sokkal később, már annyira vizes volt, hogy tulajdonképp akkor sem lehetett volna vizesebb, ha elmerül egy kád vízben, ezért befejezte a tervezett edzést. Aztán jöhetett a jól megérdemelt forró zuhany.

Arra mindenképp jó volt ez az edzés számára, hogy felkészüljön a szombati felhőszakadásra. Mert hogy a verseny idejére ezt jósolták. Erre felkészült. De szerencsére a zuhé elmaradt.

A verseny

Ahogyan szinte minden versenyen, most beállt előre. Most ugyan nem az első sorba, de tudta is, hogy nagyon visszafogottan fog kezdeni, aztán majd vagy tartja a tempót, vagy ha még marad ereje, gyorsít is. De mivel Szigethalom (ahol edz, készül) teljesen sík vidék

…nem tudtam mennyire fognak megszívatni a verseny igencsak kemény dombjai.
Szintkülönbségek és tempóadatok az órámból (narancs: tempó, fehér: szintkülönbség)

Szintkülönbségek és tempóadatok Klopfer Csaba Suunto Ambit2 R órájából (narancs: tempó, fehér: szintkülönbség)

Elmondása szerint az elején azt érezte, hogy a 3:50 és 4:00 közötti tempó megfelelő. Ennél gyorsabbat nem szeretett volna. Egyik volt edzőtársa (aki jelenleg is még Szekszárdon él és edz) hívta, hogy tartson vele, de pár méteres hátrányban volt hozzá képest (és maradt is), mert gyorsnak ítélte a tempóját. Viszont amikor a harmadik km-nél megérkeztek az első emelkedős szakaszhoz, tudta tartani a tempót annyira, hogy nemcsak utolérte az előtte lévő 5-6 fős bolyt, hanem a hegy tetejéig el is ment mellettük. Mivel ekkor még csak öt km-en voltak túl, még mindig nem akarta ellőni a puskaport, és nem is kívánta fokozni a tempót, csak tartani a lépést.

Aztán az első csúcs után pár méterrel bekiabált az egyik szurkoló, hogy 11. Nem értette pontosan, ezért visszakérdezett, hogy mit mondott:

“Tizenegyedik vagy.”

5bvfm-kcs-06

Klopfer Csaba a hátsó, fekete sapkás, sárga cipős futó

Akkor átvillant Csaba agyán, hogy az első húszban szeretne végezni, és ha most a 11. helyen van, akkor itt esélye van az első tízbe is beférkőzni. Ezért lefelé rá is futott egy 3 fős bolyra. Majd az első kör (visszafutott a mezőny a célba, ahonnan egy másik, nagyobb körre indultak tovább) végénél már stabilan tartotta a helyét a 10-ben.

A tavalyi emelkedős – főleg a Csacskán és a Porkolábnál – komoly sétálások emlékével érkezett az ismerős szakaszhoz. Viszont a séta elmaradt. Az órájára időnként vetett egy-egy pillantást, és látta, hogy az aktuális tempó is rendben van, és az átlag is 4:10 körül lehetett. Ez pedig pont az, amit látni szeretett volna. (Az óra tökéletes kontroll és remek társ volt számára a versenyen.)

Az idő remek volt, bár egy picit párásabb, mint ami az ideális, a hőmérséklet pedig 17 C fok körül lehetett. A várt felhőszakadáshoz képest – meg amúgy is – kifejezetten jó futó idővolt. Csupán a 16. km környékén kezdett el esni, de – elmondása szerint – az sem volt zavaró. Azokon a szakaszokon, ahol nem aszfalton, és nem betonon futottak, ott sem volt sáros, vagy csúszós. Jobb volt, sokkal jobb, mint amire egy nappal korábban számítani lehetett.

Érdekes élmény

Valamivel a 17. km után megpillantott valakit, aki ott futott előtte. Nagyon meglepődött, mert a tavalyi verseny nyertese, ifj. Czencz Pétert látta, akit végül a tizenhetedik és a tizennyolcadik km között, az emelkedőn ért utol. Érdekes élmény volt ez Csaba számára, mert Péter volt az egyik favorit, a verseny egyik esélyese. Csaba pedig épp őt érte utol. Innentől kezdve már csak végig kellett futnia a távot: előttem is nagy üres tér, mögötte is egyre nőtt a távolság. Ez volt az idei versenyen az utolsó előzése. Itt jött fel a hetedik helyre, melyet a végéig tartott is, és itt szerezte meg a korosztályos bronzérmet. (Persze ezt akkor még nem tudta.)

Válj jobbá 39 nap alatt!

Csaba pólójának mellkasán és a hátán is szerepelt egy logó és egy felirat: 39 nap. Ez a 39nap.hu weblap logója, ami kifejezetten azért jött létre, hogy segítsen a futóknak jobbá válni, jobb eredményeket elérni.

Nem jönnek, vagy nem úgy jönnek az eredmények, ahogyan szeretnéd? Érzed, hogy még több van benned, és szeretnéd ezt kihozni? Szeretnél jobb időeredményt, jobb helyezést elérni?

Bármi is legyen egy ember célja, garantáltan nem fog sikerülni, ha nem tesz érte semmit. A puszta álmodozás nagyon kevés. (Ahogyan ezt korábban itt is írtam.) A “39 nap” egy csinálós program. A segítséget megkapod, hogy sikerüljön neked is, de helyetted senki más nem teheti meg azt, ami a te dogod.

A te célodat csak te tudod megvalósítani. Ha ez nincs ellenedre, nézd meg ezt: 39nap.hu

Összegzés

Az 5. Borvidék Félmaratonon 1 óra 39 perc 47 mp-es idővel az abszolút hetedik, korosztályban pedig a harmadik helyen érkezett a célba egy igen kemény pályán, remek, futáshoz (majdnem) ideális időjárási körülmények között. Cseppet sem volt könnyű. Sem a verseny, sem az idáig vezető útja. Egy biztos: a tavalyi eredményéhez képest egy év alatt 127 helyet lépte előre a ranglistán, de ezt jövőre már nem tudja megismételni. :-) Célja: abszolút eredménnyel is dobogóra kerülni.

De ami ennél is fontosabb: ez a verseny egy állomás volt az idei szezonban. Két fő verseny áll még előtte, meg pár felkészítő megmérettetés. Az egyik az ex-Nike, az idei évtől Wizz Air Budapest Félmaraton és a Spar Budapest Maraton. Mindkettő versenyre egyéni csúcs a betervezett. Hogy összejön-e, ez az előtte álló 4-5 hónap munkájától függ.

Ha szeretnéd nyomon követni Csaba felkészülését, munkáját, akkor figyeld a blogot, vagy kövess minket  a facebookon, twitteren! Ha pedig szeretnél te is felkészülni az előtted álló versenyekre, akkor vagy látogass el laborunkba, vagy csatlakozz a “39 nap” programhoz ITT!


[fblike]

Tetszik ez a bejegyzés? Oszd meg barátaiddal is!